Harcrendszer
Fegyverek
Fegyver változatokA fegyverek táblázatban csak a legelterjedtebb és legjobban használható fegyverek kerültek. Ezeknek több változata lehetséges, amikre a fegyverek leírásánál néhol kitérek. Általában a változatok a táblázatban magadott értékekkel bírnak, de vannak, amelyeknek kisebb egy vagy több értéke. Készítenek a szokásosnál könnyebb fegyvereket (például kisebb buzogányt), amiket a megadottnál kisebb erővel is lehet használni, de ebben az esetben a sebzés is csökken annyival, mint amennyivel a szükséges erő értéke. Gyakoriak az olyan fegyverek, amit nem hozzáértő fegyverműves készített, vagy paraszti szerszámokból állítottak át, mint a kiegyenesített kaszát, vagy a cséphadarót. Ezek értékeit egy megadott fegyver (pl. lándzsa, láncos buzogány) értékeiből lehet számolni, 2-3 érték levonással.
Minőségi fegyverzetA fegyverek és páncélok táblázatában szereplő értékek fegyverműves által jól elkészített, de átlagos minőségű fegyverekre vonatkoznak. A fegyver kovácsok legjobbjai azonban képesek olyan fegyverzetet készíteni, ami jobb értékekkel rendelkezik mint az átlag.Ha egy hozzáértő (legalább 4-es jártasság) egy átlagos minőségű fegyverzet állít elő, akkor a mesélő veheti ezt automatikus sikernek, de minden különleges fegyver vagy páncél darab (külön kezelendő a fej, a test, és a végtagok páncélzata) előállításánál dobni kell. A dobás Ügyesség+Kovácsolás alapértékre történik stressz kockával. A fegyverzet különböző értékeinek javításához eltérő célszámot kell elérni. Ezt a mellékelt táblázatból lehet leolvasni. Ha nem sikerül elérni a célszámot, akkor egy átlagos minőségű fegyverzet készült. Balsiker esetén rosszabb lesz a minőség az átlagosnál, de erről a kovács tudni fog.
Fontos figyelembe venni, hogy jó fegyver vagy páncél csak jó alapanyagokból készülhet. Tehát egy kovács csak akkor tud minőségi fegyverzetet előállítani, ha rendelkezésére áll az ahhoz szükséges minőségi nyersanyag. A minőségi páncélok mind pontos méretre készülnek. Más nem használhatja a különleges előnyeit, még akkor sem, ha közel azonos a testalkata. Minden minőségi fegyverzet jobban ellenáll a törésnek. Ha dobni kell törésre, akkor a nehézség csökken a módosítóval (pl. +2 sebzésű kard esetén 2-vel). Lehet kovácsolni olyan fegyverzetet is, ami csak a törésnek áll jobban ellen. Ennek nehézsége kettővel alacsonyabb, mint a fegyver sebzés növelése. Lehet másfajta különleges fegyvereket is készíteni. Ezek adatait a mesélő határozza meg. Például olyan íjat készíteni, amit csak az igazán erős emberek tudnak megfeszíteni, de nagyobb a sebzése az átlagnál.
Fegyver értékekKategória: Ezt a jártasságot kell figyelembe venni a fegyver használatánál.Gyorsaság: Milyen fürgén lehet használni az adott fegyvert. Támadás: Milyen jól lehet támadó manőverek végrehajtani, és milyen nehezen lehet elkerülni a fegyver csapásait. Védekezés: Milyen jól lehet a fegyverrel hárítani, vagy úgy forgatni a fegyvert, hogy az ellenfél nehezen tudjon támadást indítani. Sebzés: Mennyire súlyosan lehet az ellenfelet károsítani, és milyen jól tudja a páncélokat átütni. Erő: Mi az a legkisebb erő, amivel jól lehet használni a fegyvert. Ha kisebb erővel próbálja valaki a fegyvert használni, akkor a támadás és védekezés érték 2-vel csökken minden pont eltérés után. Táv: Milyen messzire lehet támadni a fegyverrel. Kezdeményezésnél, ha előkészített fegyverrel kezdődik az összecsapás, a nagyobb távú fegyver automatikusan kezd. Ár: Tájékoztató jellegű ár, dénárban megadva.
Fegyver leírásPusztekezes harc: A harc legalapvetőbb formája, ami csak az emberi testre hagyatkozik. Magába foglal mindenféle ütési, rúgási, birkózási és egyéb egyszerű fegyvertelen harcmodort. Számtalan esetben előfordulhat, hogy egy karakter ilyen harcra kényszerül, ezért érdemes minden karakternél felírni. Ezen kívül a pusztakezes harc védelem értéke mutatja, hogy a karakter milyen jól tud vetődni. Ez az íjászok, mágusok vagy szörnyek ellen lehet hasznos.Székláb/Korsó: Ez alatt minden olyan fegyvernek használt tárgyat kell érteni, amit bárki szinte bármikor megszerezhet. Ha valaki fegyvertelenül harcba keveredik, egy kis előnyt jelent, ha az öklénél keményebb tárggyal osztogatja az ütéseket. Tőr: Egy rövid általában mindkét oldalán kifent penge. Igen elterjedt fegyver, ami a harcon kívül evésre és számtalan egyéb feladatra is alkalmas. A harcosok övén a fő fegyver mellett majdnem mindig ott a tőr, mert a fő fegyver elvesztésekor, vagy testközeli harcban jól jön, és tőrrel szokás megadni a kegyelemdöfést is. Még akkor is magánál tartja a harcos, ha a komolyabb fegyvereit leteszi, mert könnyen viselhető, és nem akadályozza a mozgást. Számtalan változata létezik a nyúzásra alkalmas vadásztőrtől egészen az egyszerű konyhakésig. A keresztvas hiánya rosszabb védekezéssel, a rosszabb penge kisebb sebzéssel, a nem harci kialakítás rosszabb támadással jár. Szablya: 70-90 cm hosszú, enyhén ívelt, egy élű, könnyű (0,5 kg.) penge. Nem lehet olyan nagyokat súlytani vele, mint a kétélű karddal, ezért a harcos a csapások technikájára, pontosságára kell figyeljen. A páncélokat nehéz átütni vele. Viselése nem megerőltető, ezért elsősorban a módosabb könnyűlovasok vagy nomádok fegyvere. Kétélű kard: Egy körülbelül 1 méter hosszú és 1 kg. súlyú kétélű penge. Jól forgatható, széles keresztvasa miatt lehet vele hárítani, és megfelelő kezekben alkalmas lehet páncélok átütésére is. Pajzzsal együtt az egyik legjellemzőbb fegyver a lovagság körében. Magas ára miatt az egyszerű harcosok nem igazán használják. Pallos: A kétélű kard kissé hosszabb, szélesebb és nehezebb (több mint 1,5 kg.) változata. A páncélok fejlődése miatt alakult ki ez a nagyobb sebzésű kard, de súlya miatt csak az erősebb harcosok képesek jól forgatni. Markolatát általában úgy alakítják ki, hogy két kézzel is meg lehessen markolni. Kevésbé elterjedt, mint a könnyebb változat, és használóját gyakran megcsodálják, mert a súlyos penge forgatása nagy erőt igényel. Nagy kard: Kifejezetten két kezes használatra szánt, és komoly páncélok átütésére való hatalmas, akár másfél – két méter hosszú kard. Nem igazán elterjedt a középkorban, inkább a későbbi korokban kezdték használni. Mérete miatt nehéz hordozni. Nem hüvelyben viselik, hanem leginkább vállon hordozzák. Bunkósbot: Ez egy rövid a végén megvastagodó esetenként fémmel megerősített bot, amit elsősorban azok használnak, akiknek semmi pénzük nincs, így nem telik komolyabb fegyverre. Tulajdonképpen a buzogány egy primitív változata. Buzogány: Egy rövid nyélre erősített fémgömb, amiből általában fémhegyek (tüskés buzogány), vagy hosszanti fémlapok (tollas buzogány) állnak ki. A buzogány a súlyával és a csapás erejével sebez. A páncélok nehezen állnak ellent egy buzogánycsapásnak, ezért vannak akik kedvelik, nagy hátránya viszont, hogy nehezen kezelhető, és erős használót igényel. A hordozása is megterhelő, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy csak kevesen választják. Láncos buzogány: A buzogány egy módosítása, ahol a nyelet és a fejet egy lánc köti össze. Használata gyakorlatot igényel, de a lánc végén repülő súlyos fej ütését nehéz védeni. Rosszul forgatva a használót is eltalálhatja, ezért szabály, hogy minden 12 alatti támadás a fegyver forgatóján sebez egyet két kockával. Szekerce: Egy fa nyélre erősített éllel ellátott fémfej. Sok harcos hord magánál szekercét is, mert a harcon kívül fa aprításra és más feladatokra is alkalmas. A nomádok is kedvelik, mert könnyen beszerezhető, és nem terheli le az íjászt. A nem harcos embereknél is gyakran megtalálható, és szorult helyzetben harcolhatnak is vele. Ha megfelelően van kialakítva, dobva is lehet támadni vele. Bárd: A bárd a balta félék kifejezetten harcra tervezett darabja. Nyele körülbelül 80 cm, feje súlyosabb, éle nagyobb mint egy közönséges baltáé, és a fokát is el szokás látni ütő felülettel, szúró heggyel vagy egy második éllel. A buzogánynál jobban kezelhető, és a kardnál jobban sebez, viszont hárítani a buzogányhoz hasonlóan nem igen lehet vele. Egyszerűbb és olcsóbb előállítani mint a kardpengéket, ezért az egyszerű harcosok kedvelik. Hordozása kissé körülményes, ezért nem jellemző, hogy valaki állandóan magánál tartaná. Nagy bárd: A bárd két kezes változata. Nehéz forgatni, és nem igazán lehet vele hárítani, de ha valakit eltalálnak vele, az nehezen kell fel többé. Még a fém vértek se nagyon állnak ellen csapásainak, ezért az egyszerű katonák sikerrel használhatják a lovagok legyőzésére, de a védelem hiánya miatt egy gyors kardcsapás még az első ütés előtt eldöntheti a küzdelmet. Nagy súlya miatt nehéz hordozni is. Hosszú bot: Egy szimpla hosszú bot, ami könnyen beszerezhető, és vész esetén harcban is használható, nem is szólva más praktikus alkalmazásairól, de nem számít komoly fegyvernek. Rövid lándzsa: Az egyik legősibb fegyver, ami egy fanyél végére erősített szúró hegyből áll. A rövidebb változat egy kézben jól forgatható, és igen egyszerűen elkészíthető. Elsősorban az egyszerűbb népek vagy a szegényebb harcosok közt elterjedt. Hordozása is egyszerűbb mint a hosszabb változaté. A megfelelő módon kialakított lándzsát, ha a helyzet úgy kívánja, akár hajítani is lehet. Hosszú lándzsa: A rövid lándzsánál lényegesen hosszabb, kb. 2 méter hosszú nyélre kerül a fémhegy, és így forgatása más technikát igényel. Mint a hosszú fegyverek általában, használata arra épít, hogy az ellenfelet távol tartva úgy lehessen támadni, hogy az ne tudjon visszaütni. A hosszú lándzsát lehet egy kézben pajzzsal és két kézben is használni, de a hosszú nyél egy kézben nehezen kezelhető. A hosszabb nyél miatt nehezebb előállítani mint a rövid lándzsát, de még így is az egyszerűbb fegyverek közé tartozik, és így igen elterjedt. Kopja: A lándzsa kifejezetten lovassági változata, amit a lovagok rohamozásnál használnak. Felépítése kissé különbözik az egyszerű lándzsáétól, de gyakorlatilag azzal megegyezők az értékei. Kopjával lovasroham végén dupla annyi kockával lehet sebezni, mint rendes esetben. Pika: A lándzsánál is hosszabb, vaskosabb fegyver, amit csak két kézzel lehet használni. A fémhegy úgy van kialakítva, hogy akár páncélokat is át lehet vele döfni. A pikások képesek a rohamozó kopjás lovagokat letámasztott pikáikkal fogadni, és megnyert kezdeményezés és sikeres támadás után, a pikák sebeznek dupla kockával. A középkorban nem jellemző fegyver, a pikásokat inkább a későbbi korok hadseregeiben alkalmazták nagy sikerrel. Alabárd: A hosszú fegyverek összetett változata. Az alabárdnál a szúró hegy alá egy bárd fej és egy szúró vagy ütő rész is kerül. Kezelése gyakorlatot igényel, de a hozzáértők kezében igen hatásos fegyver. Nehézkes használata és nagy mérete miatt nem igazán elterjedt. Inkább csak a jól képzett őrség kezében látható, nem a hadseregek soraiban. Hajítódárda: A lándzsákhoz hasonlóan egy nyélre szerelt hegyből áll, de ezt a fegyvert kifejezetten hajításra tervezték. Könnyebb és vékonyabb mint a lándzsa, ezért jobban lehet vele célba találni, de közelharcban nem állná meg a helyét. A fejlettebb íjakhoz képest nem igazán hathatós távolsági fegyver, de egy harcos számára jól jöhet mint kiegészítő fegyver. Dobott kő: A legegyszerűbb dobó fegyver, amit gyakran használnak azok, akik félnek közel menni az ellenfélhez. Komoly harcban nem túl hatásos, de egy feldühödött tömeg kőzáporát nem lehet félvállról venni. Parittya: A kő hajítására kifejlesztett leginkább bőrből készült dobó eszköz. Olcsósága miatt régebbi korokban még a katonák közt is előfordult, de egy páncélozott ellenféllel szemben nem túl hatásos, így visszaszorult az egyszerű pásztorok közé. Gyengesége ellenére azért egy értő használó képes meglepetéseket okozni. Egyszerű íj: Az íjak legegyszerűbb, hajlított fából és az azt átfogó idegből álló változata. Jóval egyszerűbb előállítani, mint a fejlettebb változatokat, ezért azok mellett is fenn tudott maradni. Az íjkészítésben járatlan vagy kevéssé harcias népek közt található meg. Mint minden íjnak, nagy gyakorlatot igényel a használata, és nagy odafigyelést igényel a kezelése. Használaton kívül felajzatlan állapotban kell tartani, és óvni kell a nedvességtől és a nagy hőmérséklet változástól. Angol hosszúíj: Sokkal nagyobb (akár embernél is magasabb) az íve mint az egyszerű íjnak, ezért sokkal erősebben lövi ki a nyílvesszőket. Átütő ereje hatásossá teszi a páncélosok ellen, és nagyobb lőgyorsasága a számszeríjakhoz képest előny, de igen sok gyakorlat szükséges ahhoz, hogy jól lehessen használni. Anglián kívül nem ismert. Igazi hatását csak a 14. században mutatja meg, amikor a jól képzett angol íjászoknak köszönhetők a győzelmek a francia lovagok felett. Ősmagyar íj: Ez a nomádok ősi fegyvere. Csontból, fából, inakból és szaruból állítják elő, és a hajlás iránnyal ellentétesen aljzák fel, ezért gyorsabb és erősebben lövi ki a vesszőket. Magyarország egyes részein fennmaradt ez az összetett-visszacsapó íj, így a magyar könnyűlovasság használja. Mongol íj: Az ősmagyar íjforma egy fejlettebb változata. Az nomád népek közt a magyar honfoglalás óta számos újítás terjedt el, így egy jobban kezelhető íj született az idők során. A mongolok összetett íja jobban ellenáll a környezeti hatásoknak is, és akár felajzott állapotban is szállítható károsodás nélkül. Könnyű számszeríj: A számszeríjaknál az íj szokásosnál erősebb íve vízszintesen kerül egy fa tartóra, felhúzás után az ideget az elsütő szerkezet tartja, és a vessző egy kialakított vágatba fekszik. Ezért a számszeríjakkal könnyebben lehet célozni, és átütő erejük is nagyobb. Nagy hátrányuk, hogy felhúzásuk körülményes, és külön szerkezetet igényel. A könnyű számszeríj egy az idegbe akasztható felhúzó kart használ. Erősebb használók esetleg kézzel is megpróbálkozhatnak a felhúzással. Ebben az esetben az íjász ereje-1 levonódik a fegyver gyorsaságából. A könnyű számszeríj kisebb mérete, és kevésbé bonyolult felhúzása miatt maradt fenn a nehéz társa mellett. Nehéz számszeríj: Az íj íve a nehéz számszeríjnál nagyobb és erősebb, mint a könnyű testvére esetében. Felhúzása már csak motollával lehetséges, ami igen időigényes feladat. A kilőtt lövedék viszont olyan erejű, hogy szinte minden páncélon átüt. Igen hatásos lőfegyver, amivel még egy egyszerű ember is leteríthet egy lovagot, ezért használatát sokan nem nézik jó szemmel. A középkorban még nincs igazán elterjedve, inkább annak vége felé kezdték tömegesen használni. Kis pajzs: Általában kerek, legfeljebb az alkart takaró pajzs. Könnyű viselni és szállítani, nem akadályozza a mozgást, lehet vele íjazni és kétkezes fegyvert mozgatni (ez esetben természetesen nem számít a védekezésben), de nem nyújt komoly védelmet. A lovas pajzsokat, ököl pajzsokat és a komolyabb alkarvédőket lehet ide sorolni. Közepes pajzs: Kerek vagy háromszög (címer, papírsárkány) alakú körülbelül a törzset takaró pajzs, ami elég jó védelmet nyújt a közelharcban és az íjászok ellen, de nem akadályozza a mozgást és a harcot, ezért a legelterjedtebb pajzstípusnak számít. A kerek változatot inkább a gyalogosok, a háromszögűt inkább a lovagok használják. Nagy pajzs: A test nagy részét takaró ovális vagy csepp alakú (normann) pajzs. Mérete és súlya miatt már akadályozza a harcot, de jobban lehet védekezni, mint a közepes pajzzsal, főleg az íjászok ellen. Bizonyos népeknél és bizonyos korszakokban igen elterjedt. Torony pajzs: Majd embermagasságú téglalap alakú robosztus pajzs. Ezzel felszerelt harcosok jó védelmet találhatnak mögötte a nyilak elől, és a közelharcban is komoly védelmet nyújt. Hatalmas mérete és nagy súlya miatt nehéz vele közlekedni, és a harcban is nehezebb a mozgás. A középkorban nem használatos. Egyedül a mágusok adják szívesen személyes csatlósuk kezébe, mert védelmében nyugodtan lehet varázsolni.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vissza |