Néhány szó arról, hogy milyen elgondolások alapján dolgoztam. Megpróbálom érvekkel alátámasztani a döntéseimet, de természetesen ezek elsõsorban a saját ízlésemet és az Ars Magicaról kialakított képemet tükrözik.

 A mitikus és a valódi Európa között az egyik legfontosabb különbség, hogy létezik a mágia, más szóval fennállnak azok az ok-okozati összefüggések amik lehetõvé teszik a varázslást. Ez az egy különbség igen nagy hatást gyakorol a mágia megítélésére, és így a mágikus mûvészetekre. Ha ugyanis fennállnak ezek az összefüggések, akkor lehetõség van a mágiának egy sokkal behatóbb vizsgálatára is, míg a való világban a mágia szükségképp meg kellett, hogy maradjon egy misztikus, elvont szinten. Emiatt úgy veszem, hogy lehetséges érvelni, vitatkozni bizonyos mágikus kérdésekrõl, és nem csak misztikus kinyilatkoztatásokat lehet tenni.
 Elismerem, hogy megközelítésem kissé "tudományos" színben tünteti fel a mágiát, ezért szeretném itt leszögezni, hogy a mágiát egy olyan mûvészetnek tartom, aminek mûvelése nagyban függ az egyes mágusok egyéniségétõl, és amit teljes egészében sosem lehet merev szabályokkal leírni. Azonban egy bizonyos mértékig mégis csak egy leírható és tanítható ismeretrõl van szó, ami egy mindenki által érthetõ rendszerbe van foglalva. Én ebben az írásban, a mágiának ezzel a leírható oldalával kívánok foglalkozni, és természeténél fogva, nem tudok mit mondani a mágia személyenként változó, megfoghatatlan jellegérõl.

 A Hermész Rendje nem egy vallásos közösség. Azt hiszem, egy egész más stílusú játékot kapnánk, ha elfogadnánk, hogy a Renden belül lényegi szerepet kapnak azok a vallásos, megváltásról szóló tanítások, amelyek a mondjuk a valódi hermetikus írásokat jellemzik. Mint a Frazer idézetbõl kitûnik, én a mágiát a mágusok saját teljesítményének tartom, és nem valamilyen felsõbb lény adományának, vagy legalább is nem nyilvánvalóan annak.
 Frazer ugyanis mágiának tartja azt, mikor valaki a saját cselekedetei által próbája elérni célját, és vallásnak tartja azt, mikor valaki istenek, szellemek vagy más hasonló felsõbb hatalmak segítségéhez folyamodik. A két dolog sosem jelenik meg tisztán, de elképzelésem szerint Hermész rendjében a vallás nagyon visszaszorult. Ebbõl következik, hogy a mágusok a varázslást lehetõvé tevõ személytelen rendet tartják többre az istenekkel szemben.
 Ez a vallástalanság azt hiszem jól magyarázható a kereszténység elterjedésével. A mágusoknak szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a régi vallás fokozatosan eltûnik, és a keresztény vallásban nem jut szerephez az általuk mûvelt mágia. Ennek hatására a többség elkülönítetten kezdte kezelni a mágikus tevékenységét a hitétõl, hasonlóan ahhoz, ahogy sok mai tudós elkülönítetten kezeli a természettudományos és vallásos nézeteit. A Rend megalapításával végül szervezetileg is elkülönültek a papok és a mágusok, amit a való világban az egyházi és világi hatalom fokozatos szétválásával lehet párhuzamba állítani.
 Ezzel nem azt mondom, hogy ne lennének misztikus vagy vallásos irányzatok a Renden belül, csak azt, hogy nem ezek voltak a jellemzõek, és azt se állítom, hogy az átlagos mágusoknak nem lenne valamilyen vallásos meggyõzõdése, csak azt, hogy ez többé kevésbé független a mágiától.

 A Rend és elsõsorban a Bonisagus ház hivatalos és hagyományos mágiaelméletét platonikus alapokra helyeztem. Ezt az indokolja, hogy ez a filozófiai irányzat volt az utolsó az ókorban, és ez gyakorolta a legnagyobb hatást a kora középkori keresztény gondolkodókra is. Tulajdonképpen a valódi hermetikus irányzat is sokat merített a platonizmusból, de ehhez hozzákevert sokféle vallási nézetet is, ami mint említettem, nem illik a bennem kialakult Ars Magica mágus képbe. Arisztotelész akire a szabálykönyvben is sokszor hivatkoznak, azért nem lehetett jó kiindulópont, mert az õ filozófiája csak a 13. századtól tesz szert jelentõségre a középkorban, és nem tartom valószínûnek, hogy a Renden belül maradtak volna a könyvei, ha ilyen nagy hatást gyakoroltak volna a mágiaelméletre.
 Ez a filozófiai alap nem azt jelenti, hogy egy az egyben átvettem a platonikus tanításokat, hanem csak azt, hogy ez volt a kiindulópont. Tehát tisztában vagyok vele, hogy az általam leírtak nem egészen felelnek meg Platón vagy Plotinosz tanításainak, de szerintem ésszerû feltenni azt, hogy az idõ során bizonyos változások történtek.

 A mágiával kapcsolatban nem foglalkoztam azzal, hogy mi az igazság ezen a téren, vagyis hogy valójában hogy és miért mûködik a mágia, hanem kizárólag a mágusok emberi szemszögébõl vizsgáltam a kérdést. Ez azt jelenti, hogy sok egymással vitatkozó álláspontot fogok leírni, de nem foglalok állást, hogy ezek közül melyik a helyes, ha egyáltalán lehet ilyenrõl beszélni.
 A mágiában létezik egy elméleti alap, amit szinte mindenki elfogad, és amit Bonisagus dolgozott ki a Rend alapításakor. Idõvel ez annyira rögzült, hogy alig akad olyan, aki változásra gondolna e téren. Vannak bizonyos eltérések a különbözõ mágusok között, amit a különbözõ elõnyök és hátrányok kezelnek a szabályrendszerben, de az alapok (pl. a 15 Mûvészet) mindenkinél azonosak. Ezt az elméletet nevezhetjük talán a mágia fizikájának. A mágiának ez az elmélete van tulajdonképpen leírva az alapkönyvben, amihez én csak alkalmazkodni kívánok, elfogadván azt, hogy a mágusok ezek között a keretek között mozognak. Másképp kell viszonyulni viszont a mágia elvontabb elméletéhez, vagyis ahhoz ami a mágiára a végsõ magyarázatot keresi. Ebben az esetben már radikálisan eltérõ nézetek lehetnek jelen, amelyek képviselõi elkeseredett vitákat vívhatnak egymással. Mivel ebben az esetben nincs egy olyan nyilvánvaló tapasztalat vagy mindenki által elfogadott hagyomány, amivel könnyen eldönthetõek lennének a viták, ezért a Rend történetében a különbözõ nézetek egymás mellett létezhettek. Ezt nevezhetjük a mágia metafizikájának.

 Végül néhány rövid megjegyzés. Az Ars Magica rendszere elég összetett, és nem úgy készült, hogy az általam leírt elgondolásoknak mindenben megfeleljen. Ezzel együtt megpróbáltam mindenre odafigyelni, de véges tudásomnál fogva, valószínûleg lesznek következetlenségek abban amit leírok. Ha ilyet veszel észre, akkor kérlek szóljál. Tökéletes elméletet bizonyára nem lehet írni, de közelíteni kell hozzá amennyire csak lehet.
 A szövegben a Mûvészetek megnevezésénél az Ars Magica 4. kiadásban leírt szavakat használom. Tudom, hogy ha latinból lefordítanánk a dolgot, szörnyen hangzana a szöveg, és ez biztos zavarja a latinul tudókat, de úgy gondoltam, hogy ha megpróbálnám helyesen használni a Mûvészetek latin nevét, akkor megnehezíteném a latinul nem értõk számára a szöveg megértését, és nem utolsó sorban nekem is egy csomót kéne vele bíbelõdni. Így inkább itt kérek elnézést a latinul tudó olvasóktól, ezért a nyelvi képtelenségért.
 Nem törekedtem a teljességre, vagyis nem próbáltam meg kitalálni mindent ami szóba jöhet a témával kapcsolatban. Inkább amolyan szemezgetésnek kell tekinteni az itt leírtakat, ami a legalapvetõbb dolgok mellett, csak néhány érdekességet mutat fel a sok közül. Ezért az itt leírtakat bármely szempontból bõvíteni lehet, és érdemes is.