Középkori legendák, históriák, andekdoták
Nõi kíváncsiság
Valamely klastrom apácái elküldtek maguk közül kettõt Rómába a pápához,
hogy szerezzenek engedélyt a gyóntatáshoz, mert méltatlannak tartották azt,
hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be.
A pápa meghallgatta a kérést, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap ugyanígy, bezárva
hozzátok vissza.
A apácák hazamentek; kezdték nézegetni, forgatni a dobozt, addíg, amíg -
nem tudva legyõzni a kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár
repült ki belõle.
Mikor másnap az apácák rettegve jelentették a pápának az esetet, ezt a
válasz kapták:
- Íme, most meglátszott a ti gyarlóságotok, s ugyanígy tennétek a gyónással
is: nem tudnátok megõrizni a rátok bízott titkot, hanem továbbmondanátok.
Így hát az apácák üres kézzel tértek haza.
Orfero király - Középangol verses história (bevezetõ)
Megismertünk sok régi nótát,
Mert barátok könyvekbe rótták
Ki lanttal zengte dalát,
Sok varázst, sok csodát talált.
Szólt a dal bajról is, bús, keserû,
Más meg ujjongó volt és friss derû.
Árulásról, sok gaz dologról,
S van sok dal messze tûnt napokról.
Egy dal említ bohócot, kujont,
Sok más meg tündért, ki néha ront.
Mondtak mindenrõl mesét,
Kis és nagy ügyrõl mit ember megélt,
Innen vette a brit bárd dalát,
S ha az kész volt, szerte szállt
Sok tettérõl megannyi régi napnak,
Melyrõl a britek nótát faragnak
Hírül az embereknek,
Kivel milyen kaland esett meg.
Örültek, hogy lanttal mesélnek,
És nevet is kapott az ének.
Pár kalandról én is tudok,
De nem mindrõl, van annyi sok.
Halljátok, hát urak, mesémet,
Jó Orfeoról szól az ének -
|